Besztercebányán született 1893-ban. Édesapja Hugyecz György tehetős besztercebányai építési vállalkozó, édesanyja Skultéty Paula, akinek ősei több száz évre visszavezethetően lutheránus lelkészek voltak, egyikük a 16. században élt jeles hitvitázó, Scultéty Severin.
H. L. kilenc éves korától minden nyári szünetben építkezéseken dolgozott, első megbízatását egy szerződés megkötésére 13 évesen kapta apjától. Hugyecz György építőmester Rosenauer Lajos építésszel együtt prosperáló építési vállalkozást vitt Besztercebányán, többek között Sándy Gyula, Ybl Ervin és Walder Gyula terveit kivitelezték.
A Hugyecz család 1905-től egy, a családfő által tervezett, klasszicizáló villában lakott Besztercebánya központjában és a hat gyerek szeretetteljes légkörben nevelkedett a zegzugos házban. A családtagok magyarul leveleztek egymással és a magyar mellett egyaránt használták a szlovák és a német nyelvet is, nemzeti identitásukat- legalább is 1920-ig - természetesen élték meg.
H. L. mielőtt beiratkozott volna a budapesti Királyi Magyar József Műegyetemre, megszerezte a kőmíves-kőfaragó-ács szakvizsgákat.
1910 – 1914: Budapesten tanult a Műegyetemen, ahol építész oklevéllel végzett. Közben több ízben tett tanulmányutakat édesapjával illetve diáktársaival Európában. Miután megkapja az építész diplomát, rögtön állást kap Ybl Ervin irodájában. Nagy Virgil is hívja asszisztensnek az ókortörténeti tanszékre, de közbejön a katonai behívó.
1914. szept. 1. kiképzés a hadseregben. I. háborús ágyús ezrednél marad mint önkéntes. Gyalogsági, lovassági és tüzérségi kiképzést is kapott.
1916. márc. 30. Varsóban volt, ahol a lengyel műemlékek bizottságának építészével ismerkedett meg, aki felhívta figyelmét Kazimierz városára, ahol érdekes pártás reneszánsz házak találhatóak. Az irodájában képeket mutatott, amiket H. L. továbbított Lechner Jenőnek.
1916. jún.7. orosz fogságba esik.
1918-ban, többször nemzetiséget és személyiséget cserélve, vakmerősége, szakmai- és nyelvtudása segítségével megszökik az orosz fogságból és Sanghajban köt ki.
1918 novemberben érkezik Sanghajba és ebben a hónapban már mint rajzoló, alkalmazásban van R. A. Curry irodájában. A hivatalos iratokban már mint L. E. Hudec szerepel.
1919-1920 Földet akar venni Micsinyén és hazatelepülni. Hiába várja apja reflexióit a munkáiról, otthon komoly gondok vannak, apja meg is hal 1920 decemberében. A család áttelepül Budapestre, házaikat, vagyonukat jórészt elvesztik.
1921-ben hazautazik, meglátogatja családját, egykori tanárait Lechner Jenőt és Nagy Virgilt, európai körutat is tesz. Átveszi a családfő szerepét és visszautazik Sanghajba, ahonnan jobban tudja támogatni otthon maradt szeretteit. Élete végéig rendszeresen pénzküldeményekkel támogatja összes testvérét és más rokonait, barátait is.
1922 nyarán megházasodik. Felesége a Sanghajban született Gizella Meyer (apja egy brémai evangélikus kereskedő család, anyja az angol nemesi Tisdall család leszármazottja). A család kitűnő társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik. Később két fiúk és egy lányuk születik.
H. L. előfizetője az Építőművészet-Építőipar, Iparművészet, Művészet c. folyóiratoknak. A klasszikus stílusokban való jártasság, az apja mellett és a hadszíntéren szerzett gyakorlati tapasztalatok biztosítják gyors előmenetelét Curry irodájában, hamarosan irodavezető lesz.
1925 januárjában megnyitja saját építész irodáját. Nem csak a nemzetközi kolóniáktól kapja a megbízásokat (pl. Country Hospital), hanem kínai üzletemberektől és az 1927-ben uralomra került nemzeti kormánytól is; első nagyszabású kínai projektje a Joint Savings Society volt. Ezt sorban követték egyetemi- és ipari épületek, követségek és templomok.
1927, 28, 31, 35, 39-ben járt Európában, Magyarországon is. Hosszabb tanulmányutak Németországban és Amerikában is.
1928-ban magyar honosítási kérelmet nyújt be, de a csehek nem engedik, hogy letegye a csehszlovák állampolgárságot, mert az apja elleni hagyatéki eljárást még nem zárták le (több millió csehszlovák koronáról volt szó).
1930 év elején bíztatja öccsét, Gézát, hogy Amerikába menjen tanulmányútra. Géza Amerikából Sanghajba érkezik, beáll az irodába (1933-ban meghal). Az irodában 30 alkalmazott van, ebből 15 kínai.
1931-1934 között tervezi és építi élete legismertebb épületét, a Park Hotelt; egészen az 1980-as évekig ez volt a legmagasabb épület Sanghajban. 1937-ig tart legtermékenyebb korszaka, ekkor építi art deco és modern stílusú köz- és magánépületeit: pl. Grand Theatre, Dr. Woo háza, Hubertus Court lakások. Nem csak tervez, hanem saját kivitelezésben is épít, pénzének egy részét ingatlanokba fekteti. Több száz épületről ír önéletrajzában, ebbe nyilván bele értendők a sorházak is. Számtalan szaklapban jelenik meg publikáció az épületeiről; a Royal Institute of British Architects levélben kéri a Grand Theatre képeit és terveit az archívuma számára
1941 januárjában kapja meg a magyar állampolgárságot és útlevelet, amire oly régen várt. A háború után vissza akar vonulni és régészeti, történeti kutatásoknak élni, hosszabb időt tölteni Rómában. Vitézi kérelmet ad be. A Sanghaji Magyar Egyesület elnöke.
1942-től tiszteletbeli konzul; ugyanebben az évben Szirákon vesz 484 kat. hold földet, amit húga, Jolán igazgat. 1949-ben államosítják.
1943-ban megnyitja Sanghajban a magyar konzulátust.
1944 októberében Magyarországon nyilas hatalomátvétel, a konzulátust bezárják; ez után mint a Magyar Egyesület elnöke intézi a magyar közösség ügyeit. Elítéli a zsidóüldözést (a magyar közösség kb. fele zsidó származású volt) és a japánok kegyetlenkedéseit. Zsidó származású magyar állampolgárokat mentett meg a gettóba hurcolástól; köszönőlevelek a túlélőktől: Kardos Lipót, Graf Salamon, Paul V. Schiller, Dávidné, dr. Kocsárd Imre. 1947-ben azt tervezi, hogy Svájcban telepszik le, régészettel foglalkozik és a magyarországi családot vendégül látja minden évben.
1948-ban Amerikában, Berkeley-ben telepszenek le. Épp ott tartózkodtak látogatóban, amikor Chang Kai Sek hadserege összeomlott, így nem térhettek vissza Kínába. Színes, érzékletes leírásokat küld haza az amerikai életről, nem tervezi, hogy megnyitja irodáját. 1949-ben egyetemi tanárok felkérésére előadást tart a San Fransisco-i Jezsuita Egyetemen a vatikáni ásatásokról, Szent Péter sírjának feltárásáról. Régi szenvedélye volt az épület és a nekropolisz történetének kutatása és 1947-ben kísérettel megtekinthette az ásatásokat, ahol jegyzeteket is készített.
1952-ben publikálja cikkét a Journal of Bible and Religion folyóiratban.
1958-ban szívroham következtében halt meg Berkeley-ben.