Hugyecz László életútja összeállítható az általa 1910 és 1958 között írt több ezer levél, a megvalósult munkáiról, utazásairól készült fotók és egyéb dokumentumok alapján, amelyek nyolc év kivételével (1922-1930), szinte hiánytalanul megmaradtak Magyarországon, a család tulajdonában. H. L. műegyetemi évei alatt (1910-1914), majd 1916-1918 között, hadifogsága alatt is szorgalmasan levelezett Besztercebányán élő családjával. 1918 után Sanghajból is folyamatosan küldi a leveleket, fotókat, elsősorban apjának, annak 1920-ban bekövetkezett halála után testvéreinek, leggyakrabban Jolánnak és férjének, Dr. Jánossy Istvánnak, a fasori evangélikus gimnázium latin-történelem szakos tanárának. Szintén megmaradtak az európai utazásokról és az amerikai megtelepedés (1948) után írt levelek.
Építészeti tevékenységével a tervezett könyvben Luca Poncellini tanulmánya foglakozik részletesen.
1. Ifjúság, egyetemi évek
A gyökerek alábbi szűkszavú ismertetéséből kirajzolódik az a szellemi, kulturális közeg, ahonnan Hugyecz László elindult, hogy aztán Sanghajban azzá az elfogulatlanul gondolkodó, embertársait a bajban önfeláldozóan segítő, ugyanakkor hatalmas munkabírással alkotó építésszé váljon, akit ma a modern építészeti formanyelv egyik legjelesebb képviselőjeként tisztelnek Kínában.
„Besztercebányán (Zólyom megye) 1893. január 3-án születtem. Fia vagyok Hugyecz György építőmesternek és alsólehotai Scultéty Paulának, aki a kassai evangélikus egyház lelkészének lánya volt. Úgy atyai, mint anyai részről az összes ősök ágostai evangélikusok. Atyai őseim molnárok és gazdálkodók voltak, Cserény és Micsinye községekben, melyek délkeletre fekszenek Besztercebányától. Anyai részről őseim mind evangélikus lelkészek voltak és visszavezethetők alsolehotai Scultéty Severinre, aki Alsólehotán, Zólyom megyében 1565. évben született, ismert lutheránus prédikátor és író, aki az országgyűléseken a vallásszabadság ügyéért harcolt.”
„Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.”
H. L. apja, Hugyecz György építőmester Rosenauer Lajos építésszel együtt prosperáló építési vállalkozást vitt Besztercebányán, többek között Sándy Gyula, Ybl Lajos és Walder Gyula terveit kivitelezték. Cégük építette a selmecbányai Akadémia épületeit, az evangélikus gimnáziumot és a Tanítóképzőt, a besztercebányai Kamara-udvart, részt vettek purista műemlék helyreállításokban is (pl. a besztercebányai plébánia templom). H. L. kilenc éves korától minden nyári szünetben építkezéseken dolgozott, első megbízatását egy szerződés megkötésére 13 évesen kapta apjától, aki erkölcsi és szellemi értelemben is legfontosabb példaképe volt.
1910 július-augusztusában H. L. hajóúton vesz részt a gróf Tisza István fedélzetén (Braila-Konstantinápoly-Gibraltár-Rotterdam). 400 oldal naplót írt és 60 fényképet készített.
1910-ben iratkozott be a budapesti Királyi Magyar József Műegyetemre. Egyetemi évei alatt legtöbbet az ókortörténeti órákról ír, ő tisztázza le Nagy Virgil „Ókori alaktan magyarázatá”-t. Beszámol tervezési feladatairól: pl. jón stílben síremlék, ókori diadalkapu, római fürdő, templom terv „német tömegelosztással s alaprajzzal de magyaros elemekkel”. Walder Gyula és Kotsis Iván, Nagy Virgil asszisztense is dicsérik munkáit, a vihnyei kápolna tervét, az építész házát és a falusi iskolát. (Ezekről megmaradt néhány tervrajz a Victoria University Hugyecz hagyatékában)
1914-ben megkapja az építész diplomát, rögtön állást kap Ybl Lajos irodájában. Nagy Virgil is hívja asszisztensnek a tanszékére, de közbejön a katonai behívó.
2. Háború (1914-16), hadifogság (1916-18) és szökés (részletesen 1941-es önéletrajzában)
1914.szept.1. kiképzés a hadseregben. I. háborús ágyús ezrednél marad mint önkéntes, Radvánszky Albert báró közbenjárására. Gyalogsági, lovassági és tüzérségi kiképzést is kapott (megvan a jegyzetfüzete). Tizedesi rangot kap. „Nem tartom nagyra a katonai tisztségemet, mert ami itten megy az nem emberi, hanem állati dolog. Rettenetesen el vagyok keseredve, mert semmi belátása sincsen itt senkinek”.
1916. jún.6. orosz fogságba esik.
1918-ban, többször nemzetiséget és személyiséget cserélve, vakmerősége, szakmai- és nyelvtudása segítségével megszökik az orosz fogságból és Sanghajban köt ki.
1918 novemberben érkezik Sanghajba és ebben a hónapban már mint rajzoló, alkalmazásban van R. A. Curry irodájában. A hivatalos iratokban már mint L. E. Hudec szerepel.
3. 1918-24 a beilleszkedés évei Sanghajban; R. A. Curry irodájában
Az 1920-as évek elején konvencionális épületeket kell terveznie, különböző neo stílusokban (pl. Katz-ház, International Saving Society Bank stb.), nincs kitől tanuljon mert „az itteni szakembereknek oly felfogásuk van az építészetről, hogy nálunk a piripócsi kőmívesnek több műveltsége van”. „…úgy kopíroznak, hogy még véletlenül se találják el a helyes arányokat.” „Csak hagyományos stílusban lehet tervezni, nem lehet modernet, mert az német és az öngyilkosság lenne.” A rendelkezésre álló technikai publikációk elavultak, munkája közben úgy érzi magát mint egy kezdő, aki Walder Gyulának rajzol az egyetemen.
1922 nyarán megházasodik. Felesége a Sanghajban született Gizella Meyer (apja egy brémai evangélikus kereskedő család, anyja az angol nemesi Tisdall család leszármazottja). A család kitűnő társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik. Később két fiúk és egy lányuk születik.
H. L. előfizetője a Magyar Építőművészet, Magyar Iparművészet, Magyar Művészet c. folyóiratoknak. A klasszikus stílusokban való jártasság, az apja mellett és a hadszíntéren szerzett gyakorlati tapasztalatok biztosítják gyors előmenetelét Curry irodájában, hamarosan irodavezető lesz.
4. 1925-1939 önálló építészeti tevékenység Sanghajban
„Az építészet alkalmazott művészet, a külső megjelenés a belső következménye.” Nem mindenáron kell újat csinálni, mert majd az új feladatok, új anyagok új megoldást is hoznak.
1925 januárjában megnyitja saját építész irodáját. Nem csak a nemzetközi kolóniáktól kapja a megbízásokat (pl. Country Hospital), hanem az 1927-ben uralomra került kínai nemzeti kormánytól és a tehetős polgárságtól is; több száz épületről ír önéletrajzában, ebbe nyilván bele értendők a sorházak is.
1927, 28, 31, 35, 39-ben is járt Európában, Magyarországon is. Hosszabb tanulmányutakat tett Németországban és Amerikában is.
1930 év elején bíztatja öccsét, Gézát, hogy Amerikába menjen tanulmányútra. Amerikából Géza Sanghajba érkezik, beáll az irodába (1933-ban meghal). Az irodában 30 alkalmazott van, ebből 15 kínai.
Kb. 1937-ig tart legtermékenyebb korszaka, ekkor építi art deco és modern stílusú köz- és magánépületeit. Nem csak tervez, hanem saját kivitelezésben is épít, pénzének egy részét ingatlanokba fekteti. Számtalan szaklapban jelenik meg publikáció az épületeiről (ezeket is mind másolatban haza küldte), a Royal Institute of British Architects levélben kéri a Grand Theatre képeit és terveit az archívuma számára
1937-es leveleiben tömör, vitriolos összefoglalást ír a nemzetközi helyzetről, a kínai-japán konfliktusról; többek között Sun Jat Sen-ről is ír, fiának a házát H. L. tervezte. Ebben az évben öt épületet épít egyszerre, katolikusoknak tervez (a jezsuita misszió építésze).
1938-ban egyre hosszabb leveleket ír, főként történeti fejtegetésekkel; a Felvidék visszacsatolásáról igen józanul gondolkodik. Nemzeti liberálisként egyaránt elítéli a szlovák és magyar sovinisztákat, a megbékélés, a kossuth-i dunai konföderáció híve.
5. 1940-1947 Háborús évek; 1942-től sanghaji magyar konzul (konzuli tevékenységéről részletesen az amerikai bevándorlási hivatal előtt tett vallomásában és több levélben)
„ Nem bírónak tett az életbe az Úr minket, hanem irgalmas szamaritánusnak.”
1941 januárjában kapja meg a magyar állampolgárságot és útlevelet, amire oly régen várt. A háború után vissza akar vonulni és régészeti, történeti kutatásoknak élni, hosszabb időt tölteni Rómában. Vitézi kérelmet ad be. A Sanghaji Magyar Egyesület elnöke.
1942-től tiszteletbeli konzul;
1943-ban megnyitja Sanghajban a magyar konzulátust
1944 októberében, Magyarországon nyilas hatalomátvétel, a konzulátust bezárják; ezután mint a Magyar Egyesület elnöke intézi a magyar közösség ügyeit. Elítéli a zsidóüldözést (a magyar közösség kb. fele zsidó származású volt) és a japánok kegyetlenkedéseit; Zsidó származású magyar állampolgárokat mentett meg a gettóba hurcolástól. Köszönőlevelek túlélőktől: Kardos Lipót, Graf Salamon, Paul V. Schiller, Dávidné, dr. Kocsárd Imre.
1947-ben azt tervezi, hogy Svájcban letelepedik, régészettel foglalkozik és a magyarországi családot vendégül látja minden évben. El is utaznak Svájcba, ahol utoljára találkozik testvéreivel. H. L. és dr. Jánossy István római utat tesznek, mindkettőjük tudományos érdeklődését kielégíteni. H. L.-t Róma topográfiája és az építmények érdeklik, a magyar jezsuitákkal is felveszi a kapcsolatot. Régi szenvedélye volt a Szent Péter bazilika és a nekropolisz történetének kutatása és kísérettel megtekintheti az ásatásokat, ahol jegyzeteket is készít.
Unokaöccsét, Jánossy György építészt minden áron rábeszéli a kivándorlásra, hogy a kisszerű környezettől elszakadva igazi építészeti feladatokkal találja magát szembe
6. Kivándorlás Amerikába
1948-ban Amerikában, Berkeley-ben telepszenek le.
1949-ben egyetemi tanárok felkérésére előadást tart a San Fransisco-i Jezsuita Egyetemen a vatikáni ásatásokról, Szent Péter sírjának feltárásáról. 1952-ben publikálja cikkét a Journal of Bible and Religion folyóiratban. Egy levelében írja, hogy a cikkben a sírral foglakozó rész csak spekuláció, mivel az ásatások eredményét még akkor nem tették közzé. A történettudományok és a régészet kötik le, építészeti tevékenyégével felhagy, csak saját házát tervezi meg. Unokaöccsével, Jánossy Istvánnal teológiáról, hitbeli kérdésekről vitázik, felsorolja a német és angol szerzőket, akiket olvas.
Az 1950-es években is végig támogatja testvéreit, akik igen nehéz körülmények között élnek Magyarországon. Önmagáról így vall: „..bár nehezemre esett először, később megszoktam, hogy idegen maradtam a kínaiak között. Akárhova mennék, mindenütt idegen maradnék, vagyis a vendég, a bolygó cigány, aki mindenütt otthon van, s még sincs hazája." „Természetesen hozzájárult mindehhez az a körülmény, hogy igazi hazám a hegyes-völgyes Tótország, melyet most Slovakiának hívnak, s a tótokból egyszerre szlovákok lettek, s az emberek egyszerre elfelejtettek magyarul – mindez hozzájárult, hogy elveszett embernek érezzem magam. Én szívesen s örömmel beszélek tótul – hogy ismét Mikszáth kifejezésével éljek – szinte mezítláb érzem a nyelvemet, ha tótul beszélhetek, hisz atyai őseim azok voltak…”
1958-ban szívroham következtében halt meg Berkeley-ben.
Csejdy Júlia
művészettörténész