A MODERNIZMUS FORMÁI SANGHAJBAN: HUGYECZ LÁSZLÓ MAGYAR ÉPÍTÉSZ MUNKÁSSÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
LENORE HIETKAMP, LUCA PONCELLINI
University of Washington, Seattle, WA, USA - Politecnico di Torino, Olaszország
lrh@u.washington.edu, lucaponce@yahoo.com
Bevezetés: A modern építészet Kínában
A nyugati modernitás fősodrán kívül, a saját kultúrájuk keretében változó városok és országok vizsgálata arra derít fényt, hogy a modern építészet megjelenése szoros kapcsolatban állt a helyi állapotokkal, azzal, hogy a polgárok a jólét, a technikai fejlődés és az oktatási lehetőségek bizonyos szintjére kívánták eljutni. (Rowe, 2002; Cohen, 1995; Curtis, 1996) Sanghaj építészetét sajátos körülmények befolyásolták: az építtetők sokféle nemzetből származtak, 1911 és 1937 között tartott a „kínai burzsoázia fénykora” (Bergčre, 1986), ugyanakkor a nyugati hatás alatt álló város fizikailag távol volt a nyugattól. Ebbe a környezetbe érkezett 1918-ban a jól alkalmazkodó és tehetséges magyar építész, Hugyecz László, aki több mint 65 házat, irodaépületet, szállodát, filmszínházat és lakótömböt tervezett 1945-ben bekövetkező távozásáig.
Hugyecz egy olyan várost talált, amelyben a külföldiek építészeti hagyományai jellemezték a város külföldiek által lakott negyedeit; 1949 előtt – az 1936-os népszámlálás több mint 56 féle nemzetiséget sorol fel – Sanghaj a nemzetközi építészeti stílusok olvasztótégelye volt. Az új vállalkozók – a külföldiek és a kínaiak egyaránt – egy olyan várost kívántak megteremteni, amelynek világszínvonalú a megjelenése, ezért a modernizmus divatba jött, Hugyecz pedig a modernitás kiemelkedő alakja lett, ma úgy emlegetik, mint a város egyedülálló, egzotikus városképének egyik legfontosabb megteremtőjét. .
Az indulás évei
Hugyecz építészeti tanulmányai során alapos képzésben részesült, így képes volt a hagyományos tömegképzéshez és alaprajzi elrendezéshez stílusok sokféleségét hozzárendelni (eklektika). 1911 és 1914 között a budapesti Királyi Műszaki Egyetemre járt; ez az az időszak, amikor egész Európa és az Egyesült Államok építészeti oktatásában is, a régi poroszos képzési módszereket felváltja a bécsi mozgalmak és az École des Beaux Art hatása (Moravanszky, 1998). Hugyecz apja köztiszteletnek örvendő építőmester volt, aki a mérnöki tudományok és az építészet területén is jelentős tapasztalatokkal rendelkezett. Korai magyarországi munkái és a budapesti iskola erős technikai irányultsága olyan tapasztalattal és szakértelemmel ruházták fel Hugyeczt, amely nagyon hasznosnak bizonyult Sanghajban. 1914-en megszerezte a diplomáját, és ösztöndíjban részesült, hogy Olaszországban tanulhasson tovább. Ehelyett azonban kénytelen volt bevonulni az osztrák-magyar hadseregbe, és az orosz fronton harcolt. 1916-ban orosz fogságba esett; két évet töltött hadifogolyként a távoli Habarovszk városában. 1917-ben vagy 18-ban megszökött, és Sanghaj irányában, délnek indult. (Hietkamp, 1998)
A 20-as évek eleje: Eklektika
Hugyecz sanghaji pályájának elején megmutatkozik, hogy milyen ügyesen alkalmaz építészeti stílusokat különféle funkciókhoz. Sanghaj 1918-ban gyorsan növekvő város volt, így Hugyecz gyorsan talált munkát Rowland A. Curry amerikai építésznél. Curry jobbkezévé, néhány éven belül pedig üzlettársává vált. Vállaltan amerikai stílusú házakat, irodákat és iskolákat építettek, olyan épülettípusokat idézve fel, amelyek a tipikus külföldről származó sanghajinak beteljesítette azt a vágyát, hogy kifejezze nemzeti azonosságát. Az 1922 és 1924 között épült American Club teremtette meg Hugyecz építészi tekintélyét Sanghaj üzleti köreiben, ugyanis az ő kezének köszönhetők a koncepcionális rajzok, és a helyi hírlapban az ő fényképe jelent meg főépítészként. A klub épülete a helyi újságok beszámolója szerint jellegzetesen „amerikai gyarmati” stílusú: neoklasszicista stílusjegyei, háromosztatú homlokzata egyértelműen bizonyítják, hogy Hugyecz kiválóan ismerte ezt a stílust.
Hugyecz 1925-ben saját irodát alapított. Ezt követően is olyan épületeket tervezett, amelyek jól demonstrálják kivételesen sokoldalú stíluskészségét. A sokoldalúság, amely követelmény volt minden, a XIX. század végén és a XX. század elején dolgozó európai építésszel szemben, nagyfokú kreativitással párosult a magyar Hugyecz Lászlóban, amely más földrajzi környezetben talán kevésbé fejlődött volna ki. Hugyecz (bár a kínai építészetre is fogékony volt ), folyamatosan ötletek után kutatott a saját környezetén kívül, ezért az 1920-as évek végén Európába, főképpen Németországba utazott, hogy megismerkedjen az acél építészeti felhasználásának legújabb fejleményeivel; nagyjából ugyanekkor az Egyesült Államokat is felkereste, hogy tanulmányozza a modern felhőkarcoló-építészetet. Bár evangélikus vallású volt, számos templomot épített, miután alaposan tanulmányozta a különféle nemzeti és felekezeti stílusokat: a (kínai megrendelőknek készült) Catholic Country Church szokatlan interpretációja a bizánci alapelveknek, a Moore Memorial Church az angol tégla- épületeket idézi, a German Protestant Church pedig modern stílusú: aszimmetrikus alaprajzi elrendezése és tagolt tömege egyértelműen az első világháborút követő észak-német templomépítészetre emlékeztet. Hugyecz továbbra is kitartott az eklektikus stílus mellett, és ez különbözött az európai pályatársai által bejárt úttól. Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchia korábbi területén – a háború vesztes országaiban – az építészek, amint William Curtis megfigyelte „a belső összeomlás miatti elkeseredettség és valami reményteli, új társadalmi rend iránti vágyakozás” között ingadoztak (Curtis, 1996, 119). Curtis Gropiust említi a háború utáni korszak jellegzetes figurájaként, mint aki az „árnyalatnyi angst-tal színezett utópizmus” felé tör új utakat. Az új társadalom ideális építészetének megteremtése kivételesen vonzó lehetőségnek tűnt.
A 20-as évek vége és a 30-as évek eleje: „Expresszionizmus”
Eközben Hugyecz, akárcsak a többi sanghaji építész, követte az európai fejleményeket, és egész hátralévő életében keserűséggel töltötte el a régi rend bukása (Hietkamp, 1998). De Sanghaj külföldi építészei nem tapasztalták meg a társadalmi összeomlás intenzív szociális és személyes vonatkozásait és az új építészeti formák iránti szükségletet. A nyugati életformáról alkotott romantikus képzetek elvágták a várost a gondokkal küzdő Európa életélményétől, sőt igazából a gondokkal küzdő Kína többi területétől is. (Abbas, 2002) Hugyecz épületei azonban alternatívát jelentenek az építészeti modernizmus ideológiájához képest, amelyet a nyugat mélységesen megvetett az 1970-es években, jelentéstől és helytől való függetlensége miatt.
Hugyecz munkásságát általánosságban az egyszerű tömegképzés jellemzi, amely tiszta, geometrikus téralakításban nyilvánul meg. Korai munkái egyértelműen eklektikus stílusokban készültek, és tükrözik a megrendelők különféle igényeit, ugyanakkor az általuk biztosított művészi szabadságot. Ezt a stílust „expresszionistának” vagy „flamboyant”-nak is nevezhetjük, amint Tess Johnston (1993) jellemzi Hugyecz Catholic Country Church templomát. Öt évvel Hugyecz saját irodájának beindítása után ez a flamboyant stílus új épülettípusokban és kísérletekben kezd kifejeződni. Ezeket a műveket a kortárs amerikai és európai építészek inspirálták, akik egy olyan építészeti formát próbáltak megteremteni, amely a tervezés és a technológiai megoldások terén is reagál a modern élet kihívásaira. Ez a folyamat, amelynek során kialakult egy, Sanghaj kulturális és éghajlati viszonyainak is megfelelő modern stílus, különösen nyilvánvaló a kínai megrendelőknek készített munkáiban. Számos, a tervezés ideje, a használt anyagok és a stílus alapján egy csoportba sorolható épület mutatja, hogy Hugyecz érdeklődött a magasépületek iránt – erre a Park Hotel a legkiemelkedőbb példa.
Az épületek magassága státusszimbólum volt Sanghaj lakosainak körében, és ebben az esetben ez különösen fontos, hiszen a Park Hotel tulajdonosai kínaiak voltak. Hugyecznek erre a komplex modern problémára adott válasza egy olyan építészt állít elénk, aki egyaránt alaposan ismeri a háború utáni amerikai fejlődést és a németországi új épülettípusokat. Hugyecz elmondása szerint Raymond Hood 1924-es Chicago Tribune Towerje inspirálta a szállodát, de Hugyecz épületének nincsenek neogótikus stílusjegyei, és nem illeszkedik Hood későbbi, New York-i felhőkarcolóinak sorába sem (amelyeket Hugyecz látott 1928-as látogatása során), ugyanakkor az Art Deco belsőépítészeti elemek az 1920-as évek vége geometrikus díszítőművészetének hatását mutatják. A szálloda és Hugyecz többi, hasonló stílusú épülete sötét és komor; a róluk készített, a korai német expresszionisták műveihez hasonló rajzok is kiemelik ezt a jelleget. Ezek az épületek egyedi választ adnak a magasépület problémájára, amely elválaszthatatlan része a korai modernista kísérletezésnek.
A 30-as évek vége: Érett modernizmus
A Hugyecz pályájának későbbi szakaszára jellemző személyes stílus (világosan tagolt, egyszerű tömeg, amely anyagban és színben gazdagon van díszítve) a Le Corbusier-féle, gépek által inspirált formákat a modernizmus egy egyedi változatává alakítja. Miközben az 1929-es tőzsdei összeomlás után a világ többi része az építészeti költségek lefaragásán fáradozott, Sanghajban az ezüsttartalékok miatt az 1930-as évek közepéig el lehetett odázni a válságot. Sanghaj kínai vállalkozóinak gazdagsága soha nem látott méreteket öltött, és nem véletlen, hogy ebben az időszakban Hugyecz megrendelőinek többsége kínai volt. A Hugyecz által D. V. Wu számára épített ház (1935-48, 4. ábra) tömege a fedett kocsibehajtóval bizonyos rokonságot mutat Le Corbusier házaival, de kerek saroktornya, türkiz homlokzatburkolata, a korlátok és rácsok gazdag változatossága egyedivé teszik. Hugyecz geometrikus tömegalakítással hozott létre struktúrákat, és ez bizonyos mértékig hasonló az 1930-as évek európai kísérleteihez, de épületei vonzóan egyéniek és díszítettek, a kínaiak és a külföldiek mind a mai napig egyaránt nagyra értékelik őket.
Hivatkozások
Abbas, Ackbar, 2002, “Cosmopolitan De-scriptions: Shanghai and Hong Kong”, in ed. Carol Breckenridge et al (eds.), Cosmopolitanism, Durham & London, Duke University Press, 209-228.
Bergčre, Marie-Claire, 1986, The Golden Age of the Chinese Bourgeoisie, 1911-1937, Cambridge University Press, New York.
Cody, Jeffrey, 2001, Building in China: Henry K. Murphy’s Adaptive Architecture, 1914-1935, University of Washington Press, Seattle.
Cody, Jeffrey, 2003, Exporting American Architecture, 1870-2000, Routledge, New York.
Cohen, Jean-Louis, 1995, Scenes of the World to Come: European Architecture and the American Challenge 1893-1960, Flammarion and Canadian Centre for Architecture, Paris and Montreal.
Curtis, William J. R., 1996, Modern Architecture since 1900, Prentice Hall, Upper Saddle River.
Dong, Madeleine Yue, 2006, "Shanghai's China Traveler", in Everyday Modernity, University of Washington Press, Seattle.
Hietkamp, Lenore, 1998, “The Park Hotel, Shanghai (1931-1934) and Its Architect, Laszlo Hudec (1893-1958),” M.A. thesis, University of Victoria, Canada.
Johnston, Tess and Deke Erh, 1993, A Last Look: Western Architecture in Old Shanghai, Old China Hand Press, Hong Kong.
Moravanszky, Akos, 1998, Competing Visions: Aesthetic Invention and Social Imagination in Central European Architecture, 1867-1918, The MIT Press, Cambridge, Mass./London.
Poncellini Luca, "Laszlo Hudec a Shanghai (1919-1947)", Doctorate thesis, Politecnico di Torino, Italy.
Rowe, Peter and Seng Kuan, 2002, Architectural Encounters with Essence and Form in Modern China, MIT Press, Cambridge, MA.